Az elmúlt pár év statisztikái alapján Japán fejlettebb részein, a városokban élő emberek az összlakosság 78%-át teszik ki. A maradék 22% a vidéki lakosság aránya. Azonban az összlakosság 45%-a Japán három metropoliszában, Tōkyōban, Ōsakában és Nagoyában koncentrálódik.
Manapság a falvak és vidéki városok száma egyre csökken. Ennek egyik meghatározó oka a 2000-ben, az állami költségvetések csökkentése érdekében végrehajtott program volt, aminek következtében a nagyvárosok magukba olvasztották a kisvárosok és a falvak nagy részét. Az ország vezetői azt remélték, hogy így az állami költségvetést hatékonyabban tudják majd kezelni. Ennek az lett a következménye, hogy több száz kisváros és falu a városok részévé vált. Ez a közelmúltban megjelenő jelenség, amit Hēsē Daigappēnak (平成大合併) hívnak, drasztikusan csökkentette a japán települések számát, az előzetes adatok szerint 3200-ról 1800-ra. (2006-os adat)
Milyen a városi élet?
Ha Japánról hallunk, hajlamosak vagyunk egy szupermodern, futurisztikus társadalomra gondolni, mely napjait a természettől hermetikusan elzárva, felhőkarcolók árnyékában, neonfényben tengeti. Az országnak kétségkívül létezik egy efféle arca is…
Reklámok mindenhol. Különböző épületek minden harmóniát nélkülözve állnak egymás mellett. Az utak nagyon keskenyek. Vannak olyan helyek, ahol egy darab fa sincs, csak a sok-sok magas épület és összevissza kanyarodó vasútvonalak. Egyesek imádják a színes, neonfényekkel teli, pezsgő éjszakai életet, amelyre Ginzaban és Shibuyaban lelhetünk.
A japán városokról tudjuk, hogy zsúfoltság jellemzi őket. Részben ebben gyökerezik a japán attitűd, az értékrend és a legtöbb japán szokás. Számunkra rögtön feltűnik, hogy a japánok összezsúfolva élnek. Ez az élet minden területére igaz: aluljárókban, sushi bárokban és éttermekben, mindenhol jelen van a zsúfoltság. Uszodákban csak egy sávba szorítkozva úsznak több tucatnyian. Kerékpárosok és gyalogosok egyetlen járdán közlekednek. Az esős, illetve napos időkben a helyzet még rosszabbá válik a napernyők és esernyők miatt.
Másik dolog, amely feltűnik: a különböző üzenetek. Buszon, metrón, kereszteződésnél… Mindenhol. „Kérjük, ne hagyja el az esernyőjét.” „Vigyázzunk városunk tisztaságára.” „Kérjük, ne használjanak mobiltelefont.” Illetve jelzőőrök állnak az építkezések mellett. Az üzenetek mindenhol ott vannak.
A japán nagyvárosok a divat központjai. A bevásárló központok és az áruházak a belvárosokban vannak, ahol pezseg az élet. A szórakozóhelyek általában vonat-, és metróállomások közelében helyezkednek el.
A városok utcái és épületei nagyon tiszták. A falakon egy graffiti rajzot sem találunk, és ha véletlenül rá is bukkannánk egyre, biztos, hogy lenne valami mondanivalója, mivel nem szeretik az értelmetlen dolgokat (például „Find Your Dreams”). A városok utcái olyannyira tiszták, hogy az eldobott rágógumiknak a nyomát sem találjuk.
Mindezen tények ellenére nagyon sok patkány él a városokban, aminek okát nem tudjuk. A patkányok szétharapják a vezetéket, és fészket raknak az automatákba. A tetőpatkányokat már nehezebb kordában tartani, mint a sokkal gyakrabban megjelenő norvégpatkányokat.
A japán városok alapvetően szépek, rendezettek és tiszták, de van egy negatív tényezője is, amely helyenként ront a panorámán. A világ többi fejlett városával ellentétben, ahol a vezetékek nagy részét a föld alatt helyezik el, Japánban rengeteg villanypózna található az utcákon. Ennek oka a II. világháborúig nyúlik vissza, amikor Japán hihetetlen gyorsasággal, de olcsón akarta megvalósítani az villamosenergia ellátást.
Érdekesség, hogy a 2011-es adatok szerint Tōkyōban vannak a világ legdrágább apartmanjai és lakásai. (ECA International adatai)
Milyen a vidéki élet?
…ám néhány lépésnyire a zsúfolt nagyvárosok határáról egy egészen másmilyen kép tárul elénk: egy 6852 szigetből álló, lenyűgözően sokszínű vulkáni tájé, melynek élőhelyei a hósapkás tűzhányóktól a napsütötte partvidékekig terjednek, és amelynek élővilágában a barnamedvéktől a nyestkutyákon át a forróvizes forrásoskban pancsoló híres makákókig ezernyi lenyűgöző faj megtalálható.
A japán vidéket a természeti kincsekben gazdag környezet jellemzi. Erdőhegyek, tiszta vizű tavak, gyönyörű rizsföldek. Azonban nagyon sok mesterséges, ember által alkotott tényező is található, mint a betonból épült védőgátak és emberek által ültetett fák.
Érdekes tény, hogy a II. világháború végén még vidéken élt a japán összlakosság 50%-a. Manapság azonban csekély számú a vidéki lakosság. Kaso (過疎), sajnálatos módon az elnéptelenedés manapság igen jelentős problémává vált vidéken. A városokba való migráció és a születések számának csökkenése eredményeként a vidéki közösségek egyre zsugorodnak. Az örömtelibb, izgalmasabb és kényelmesebb életre vágyó vidéki emberek, főként fiatalok a városokba áramlanak. Mivel a fiatalok nagy része a szebb jövő reményében a városokba megy, így vidéken csak idősek maradnak, akik nem tudják fenntartani a vidéki közösségeket. A legtöbb fiatal a vidéki életet unalmasnak találja, és alig várja, hogy elköltözhessen. Oda vágynak, ahol több a választási lehetőség mind szórakozás, mind munka terén.
Az elnéptelenedés és az eltűnés veszélye mintegy 2500 települést érint, ezeket nevezzük veszélyeztetett településeknek. Az elnéptelenedés ellen Hokkaidōban volt egy törekvés, amely a földosztással megpróbálta visszanyerni a lakosait. (Forrás: Los Angeles Times)
Vannak azonban, akik önként úgy döntenek, hogy visszatérnek a szülővárosukba, vidékre. Általában olyan emberek döntenek úgy, akik már belefáradtak a városi zajos, stresszes és nehezen elviselhető életbe. Nyugdíjba vonulók is gyakran visszatérnek. A kormány, különböző mezőgazdasági programokkal szolgál azok számára, akik visszatérnek vidékre.
Az sem ritka, hogy a veszélyeztetett vidéki városok az utasok hiánya miatt elveszítik az tömegközlekedési szolgáltatásokat. Iskolák, boltok és kórházak bezárnak és üresen maradnak házak. A farmerek nem tudják fedezni a farmermunkához szükséges magas költségeket. Veszélyben vannak a halászfalvak is, mivel bevételük függ az ingadozó halállománytól (egy Hokkaidōban lévő halászfalu lakossága 10.000-ről 2000-re csökkent).
A vidéki közösségek másik problémája, amely veszélyezteti őket, az őket körülvevő természet. Ugyan gyönyörűek a hegyek, de nem szabad megfeledkeznünk az ember által nem irányítható természeti katasztrófákról: hegyomlásokról, árvizekről és földrengésekről. A vidéki instabil házak nehezen állnak ellen ezeknek.
Ami a japán vidéki életmódot illeti, nagyban különbözik a várositól. A bolttal rendelkező családok nagy része a boltjuk fölött kialakított emeleten él. Még mindig akadnak olyan boltok, ahol számológéppel számolják össze a fizetendő összegeket. Gyakran posták helyettesítik a bankokat és a biztosítási intézményeket. Az emberek nagyon sokszor önként segítenek a tűzoltóságnak és a rendőrségnek (balesetek bejelentésével vagy idősek megsegítésével). A vidéken dolgozó farmerek átlag életkora ma már 60 évesre tehető, ezek az emberek többnyire kétkezi munkát végeznek. A városokkal ellentétben itt sokkal dominánsabb a japán hagyomány, a japán kultúra megőrzése, ami a házak stílusából, az embereket foglalkoztató mesterségekből (például indigófestésből) és tevékenységekből is látszik.
Összegzés
Ebben a cikksorozatunkban megpróbáltuk bemutatni a vidék és városi élet alapvető különbségeit, ezzel együtt a pozitívumait és negatívumait. A vidéki életmóddal szemben a városi sokkal pezsgőbb, emellett élettel teli, energikus, fiatalos és mindig van benne valami újító. A japán városok és nagyvárosok a lehetőségek színhelye. Ezzel szemben vidéken nem találunk semmi olyasmit, amit az imént felsoroltunk. Mégis van benne valami megnyugtató, örömteli és békés. A japán vidék olyan hely, ahol az ember csendes és nyugodt életet élhet.
Idézet:
- National Geographic. http://natgeotv.com/hu/titokzatos-japn/tartalom
Forrás:
- Gail Lee Bernstein.Haruko’s World (1983)
- Farmers in Japan, See Economcs, Agriculture, Japan National Tourist Organization, National Geographic, Lonely Planet Guides, Compton Enciklopédiája
Japán életmód városon és vidéken 